A FilmA Nagykörút ma csupa szín,
harsány plakát-ruhában jár
Az ember meg-megáll és sóhajt:
Őrület, ezt meg kell nézni!
Ő az, a szőke, a gyönyörű, a minden
s a partnere, tudod, az a múltkori
Oh-oh, oh-oh!
A KertLangyos délután
ásít az őszi kert
csupa bronz és óarany:
a kincsesláda titkot rejt
őrzi május zöldjét,
augusztus harsány türkizét
s a csókjaink, mint apró gyémánt
Chanson D'hiverKint néma minden,
a fákon tompa fényű hópalást
mint kolduson a hermelin
s e büszke új ruhán
csak arcátlanul mosolygunk az ablakból
Az ónszínű égből
fehér festőművész érkezett
Meglesett A HoldÁlarcot kötök
bús képű művész leszek
s meg sem értenek
rám néznek és látni fogják őt,
a költőt,
a nyughatatlan vándort
Máskor jelmezt veszek fel,
SzerelemKint zúg a szél
és ősi dalt zenél az ég,
a néma faltól kérdezem,
hogy miért nem jössz még,
merre jársz, merre jár veled az álmom,
mert bármily távol, az mindig megtalál,
mert bármily távol, az mindig megtalál.
TeliholdEmlékszem egy éjszaka jött,
mielőtt elköltözött,
hitte: végleg,
némán, mint a kerek Hold:
megcsókolt, s nem válaszolt,
elment tényleg...
Minden elmúlik az idővel,